Az anyanyelvi költészet kezdetei


Egy verset írnák hozzád régóta, anyám,
de nem tudok, mert elveszett a nyelvem,
a cica vitte el, vagy tán lenyeltem
az ódon egyetem bölcsészeti karán.

A szavaidat most ízlelgetem, anyám,
megtartsa őket az elme örökre,
és édesek, olvadnak gőzölögve,
mint porcukor a friss, forró tejberizsán.

Így szok ez lenni mindig, ha a gyermek
cipőt húz, megölel, megcsókol, elmegy:
talán még kihajol a vonat ablakán,

de megérkezik aztán, inget, elvet
vált gyorsan, és az édes anyanyelvet
eszményekért kidobja, s elfelejti, anyám.

A képen Bosch festménye.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések