mikor az arcod két kezem
közé fogtam az éjszaka
sötét paplana alatt
és azt mondtam gyere velem
és jöttél velem ahova
hívtalak bárhova
és csapzott lázadó hajad
hátrasimítottam de nem
akartam én sosem
megzabolázni a szabad
fürtöket csak néztem ahogy meztelen
homlokod alól a szem
ahogy csillog e két csoda
ahogy hirtelen rám szakad
a név nélküli félelem
az árvaság riadt szaga
hogy mi lesz velünk istenem
A képen Edward Hopper festménye (1931)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése