"...las lágrimas amordazan al viento
y no se oye otra cosa que el llanto."
A telihold telesírja az utcát,
és a lámpák telesírják a fákat,
és a sírás a torkodig árad,
és az ablakokból ömlenek a könnyek,
és a csatornák csak a hideg sírást hozzák,
s a buszokon vinnyognak, nyögnek
az utasok, a gombok, a fények,
és a kórházak telesírják a várost,
és könnyekkel telnek meg az ágyak,
s a betegek csak sírnak és várnak,
és a sírás csorog a vénákba,
és sírással telik meg a lélek,
és könnyben ázik a haldoklók álma,
és könnyekbe fúlnak a szenvedélyek,
és sírnak a robbanó házak,
zokognak fekete bűzben,
gyilkos könnyeket szór az Isten,
és könnyek közt támad a század,
zubbonyuk könnyektől tépett,
s a sírás nyálkás marólúgja
a menekülők arcára égett.
S akárhol nyitom ki az Írást,
csak a sírást hallom, a sírást.
Fotó: Izabella. Forrás: https://revisitationes.blogspot.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése