A szegény Villon balladája az igaz szerelemről

A pajtába futott egy májusestén,
a szalmán háltam félig részegen,
s hogy végigsimítottam szomjas testén,
belebizsergett forró ujjbegyem.
És összebújtunk minden pénteken.
Nem volt félénk, és ártatlan se, sőt
sok férfival aludt már meztelen.
De mit tegyek, ha így szeretem őt?

Velem maradt, bár nem vehettem el,
és csókolták őt béresek s barátok.
De nem állt össze soha senkivel,
kinek testéért nem perzselték lángok.
S mikor Leónban árult bort az álnok,
térdre hullt, és nemcsak az Úr előtt,
hogy felviduljon sok ifjú zarándok.
De mit tegyek, ha így szeretem őt?

"Beléd vagyok szerelmes csak" – eképpen
szólt, s férjhez ment egy kovácshoz legott.
Még csókolóztunk nádas rejtekében,
aztán megunt és faképnél hagyott.
Elcsábított egy fiatal papot,
most vele játszik ujjbizsergetőt.
Elpöckölt, mint egy rossz barackmagot.
De mit tegyek, ha így szeretem őt?

Uram, könyörülj, hiszen látod, semmi
nincs már, miből meríthetnék erőt.
Be kell, hogy lássam: nem tud olyat tenni,
hogy ilyen nagyon ne szeressem őt.

A képen Jose de La Barra munkája. A Meninas para sempre Facebook-oldalról.