gyászkeret


kétszer kértem a vegyes merészből
ez nem szokásom úgy értem figyelek
a rólam kialakult képre szolid ötvenes
aki mindig csak egy féldecit iszik mindig minőségi
italt és aztán szépen visszaviszi a poharat és megköszöni
szóval most ezzel nem törődtem
mert ma sokat járkáltam a hegyen sok volt az emlék
mindegy mi volt mindenesetre
még kértem egy kávét is na az iszonyú volt
konkrétan húsleves ízű
aztán nagyon-nagyon lassan elindultam a peron
másik vége felé mert ott van a vécé
százötven forint régen csak száz volt amikor
megnyílt az egyébként nagyon kulturált intézmény
de nem hagytak nyugodni az emlékek
a konyhaasztalnál ültünk vagy tán nem is
a konyhában volt ez valami alkóv lehetett egy ablaktalan helyiség
várni kellett már nem tudom mire
és megkérdezte hogy sörös vagyok-e vagy boros mondtam
pálinkás ezt megértette talán bólintott de azért bort ittunk
főzött nekünk valami rizses húst vagy káposztás tésztát a fene
se emlékszik ennyi év távlatából
de az biztos hogy volt kóser szilva mert
az mindig volt akkoriban
a lényeg hogy jó volt hozzám hozzám jó volt
persze könnyű jónak lenni egy ilyen átmeneti figurához
szinte szerettem
aztán az jutott eszembe hogy majdnem pontosan
nyolc éve halt meg az apám
széthullott darabokra mert mindene
tönkrement pedig
nem is ivott csak az a rohadt bagó
micsoda gyászkeret ehhez a nyolc évhez

Donald Curran festménye. Forrás: https://www.etsy.com

Megjegyzések