Egyre nehezebb a napot
minden nap feltolni az égre,
s mikor már minden szín halott,
lekönyörögni onnan végre,
bevonszolni magam az éjbe,
s várni, hogy ébredjen a fény.
Már elfelejtettem, mi végre
zihálok még, ha nincs remény.
A képen: Andreas Kuhnlein munkája.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése