iszonyú lassan történik minden olyan nehezen alakulnak ki a dolgok
nem tudsz már kivárni semmit mitől lettél ennyire türelmetlen nyugtalan
régen nem így volt csak vártál tudtad hogy így leszel majd sőt így vagy már most is boldog
de már nem tudod erőtlenül hogy gyűröd le mi az életből még hátravan
százharmincnyolc napja hull a hó két hónapja hol vagy ó titkos naptárak kora
dobol a csend üvegbura alatt állsz mint felrázott hógömbben hull a hó rád
mindent beborít a hó hófalak mindenütt némelyik mint a házad akkora
hatalmas hótaposókban vánszorognak a hetek napok percek az órák
és tüsténkednél már hogy jöjjön a tavasz végre hozod a hősugárzót kábelt
olvadjon a hó cseperészgessen a bádogeresz és zengjen a csatorna
de szégyelled magad belül hiszen tudod nem így megy ez végül legyintesz rá mert
szakad a hó kiáltásod is néma nincs válasz mintha minden rendben volna
A képen Anday festménye. Forrás: Deviantart.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése