Volt egy barátom

Volt egy barátom,
úgy hívták, Miszter Békafi Zakat.
Ő nem tudta, hogy a barátom,
túlságosan lefoglalták különböző eszközök.
Szerkezetekről álmodott,
dugóhúzóról például
meg zárakról meg nem is tudom, miről még,
mert én soha nem értettem a szerkezeteket,
és most nem is jut eszembe, hogy egyáltalán mik voltak a szigeten.
Én vele álmodtam néha,
Miszter Békafi Zakattal.
És görcsösen akartam, hogy gondoljon rám, amikor nem vagyok vele.
Szerintem nem nagyon gondolt rám,
de néha néztünk együtt filmeket
érdekes gépezetekről.
Legalábbis neki érdekesek voltak.
És néha nekivágtunk a lépcsőháznak.
Segítettem neki, mert nem volt erőssége a lépcsőjárás,
és ez boldoggá tett,
mert úgy éreztem, hogy szüksége van rám.
Pedig nem volt szüksége rám,
mert ha én nem lettem volna ott, mondjuk,
akkor valaki más lett volna ott,
és más segített volna neki a lépcsőházban.
És néha azt is gondolom, hogy más talán
ügyesebben segített volna neki.
Tudod, egy olyan valaki,
aki jobban érti a szerkezeteket.
Zakat tudta az én valódi nevemet,
mert rögtön úgy mutatkoztam be neki.
Ezért aztán nem tudta, hogy az az én titkos nevem.
Azt hitte, mindenki úgy tudja, ahogy ő.
Ma már, ha néha látom
Miszter Békafi Zakatot,
próbálok elbújni valami titkos helyre,
csak hát nincsenek itt titkos helyek, csak lépcsőházak.
De nem akarom, hogy meglásson.
Nem tudom, mit mondhatnék neki.
Szerintem nem is emlékszik rám,
és biztosan nem tudja már a titkos nevem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések