Elveszett szavak

Tegnap – "Kicsim, mondd, mért vagy te ilyen
boldogtalan?" – kérdezted tőlem halkan.
Persze valamit válaszul hadartam,
de megijedtem, hogy most hátha nem

sikerül másra terelni a szót,
most csúszik le a látszat takarója
az életünkről, s kibukkan alóla
a hazugság. Kegyetlen nyugtatód

és gyógyszered. Lehet. Én így remélem,
de nem tudom. Lásd, ez is olyan érem,
amelynek az áll mindkét oldalán,

hogy bűnös vagyok. És pontosan értem,
miért szabták ki durva büntetésem.
S csak irgalmat remélhetek talán.