Csak ennyi volt, egy pillanat...
Mindegy, elmúlt, már megint minden a régi,
a nedves csikkek, a csikkszedők s a többi.
Talán emlék sem marad.
De mégis: volt egy pillanat,
amikor el lehetett hinni a tenyér
gyengédségét, izzadását, az ujjak rebbenését,
a szemek villanását, ahogy elhangzottak
és megérintettek a szavak.
Levegőt lehetett venni: egy pillanat,
amikor fölkaptuk a fejünk.
Aztán mint ezer éve mindig,
továbbsodorta testünk a gőzölgő patak.
Köszönöm. :) Egy pici változás volt, de a harmadik szakaszban: az utolsó sort múlt időbe tettem.
VálaszTörlés