Este van

Nekem szavak jönnek, ha fáj,
a tengermélyből föllebegnek,
megidézik színét szemednek,
dobhártyán dobol a dagály.

Gazella áll a tengerparton,
orrlyukaiból dől a pára,
s bár hullámok csapnak hasára,
szívdobogását tisztán hallom.

Hátán ülök, megyünk a vízbe,
számba kevés tenger szivárog,
emlékszem még arra az ízre,
vijjognak köröttem az álmok.

Én nem tudom még, hogy legyen,
akarhatom-e, hogy szeressél.
Álmodon úszó jéghegyen
marja a só bőröm veressé.

Nézem a partot: alkonyul,
senki sem tudja, mért nem égnek
a várost ékesítő fények.
Ránk tört az este álnokul.