Regény


Arthurnek

Lehet, hogy most mégiscsak sírni kéne.
Lehet, inkább boldognak kéne lenni.
Mégsem mellékes, hogy az ember vén-e.
Tán mégsem kéne mindent elfeledni.

Ha az a gyermek megszületett volna,
pont annyi éves lenne, mint e lány itt.
A költő írna, s megfájdul az ujja.
(Az olvasólámpa meg nem világít.)

Az ember nem komoly ötvenhét évesen.
Egy este úgy érzi, nem várja a lebuj.
A márciusi szél simítja édesen,
a szíve verni kezd, s ijedten elszorul.

Megjegyzések