szép nyári este égre néz.
Feje fölött fekete bársony,
szegélye égő sárgaréz.
"Sötét hajú kisasszonyom,
ugye érted a hallgatásom?
Régóta nézed homlokom,
régóta vagy meghitt barátom."
Ennyit mond a sápadt rokon.
Felhők mögé bújik: ne játsszon
fehér arcán a szánalom.
Ő áll, a kékes füstbe néz,
feje fölött fekete bársony,
szegélye kopott sárgaréz.
S az esőcseppek monoton
bolerója kopog a rácson.
Megjelent a Napút Online-on.
A képen Mariangeles Martinez Castro műve. Forrás: http://www.artelista.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése