Ikon


Hommage á PJ

Majd kifújom az orromból a szénport,
s az eső szemembe csorog.
Majd elhomályosúl a régi vérfolt,
és lesz a fényre emlékezni ok.

Majd feljövök a síkos pincelépcsőn -
tán nem is gondolok veled -,
és felnézek az égre is, de későn:
sötét kabátban járnak a szelek.

De meglátom a néma láthatáron,
hogy valaki rám letekint,
s a felhők rajzaiban megtalálom
tiszta arcod és meleg szemeid.

És érzem, hogy az ítélet is készen.
Szigorú vagy. A gyerekek
vad szégyene tipor le majd egészen.
Pedig tudom: csak elképzeltelek.

Karen Johnson fotója (http://karenjohnsonphotography.wordpress.com/ )

Megjegyzések