Ahogy akkor veled mentem,
úgy megyek most egyedül,
mindeközben a fülemben
egy poéta hegedül.
Alacsonyan jár még a nap,
mégis lenyúzná az ingem.
Szívemben ma nincsen harag,
éppenséggel derű sincsen.
Szétszórt kirakós az élet,
innen-onnan szedem össze,
egyet-egyet elcserélek:
némi öröm legyen közte.
Úgy megyek most egymagamban,
ahogy akkor veled mentem.
Imbolyog a föld alattam,
és őrjöng a nap felettem.
A képen Picasso festménye.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése