Te modern vagy. Puha sálad törvény, és kőbe vagy vésve, mint a fecskék röpte. Nem barátkoztál Avicennával, de bolondos lépteid alatt felizzik az utca, mert lávaként öntik el a századok. Azt mondod, igen, igen, azt mondod, nem, nem, és kedves tekinteted igába hajtja a nyugati szelet. Letűnt korok hagytak itt szigorú tanúnak. A testedbe kövült apró ősi csigák próbálják – hasztalan – újratervezni az időt. Modern vagy mindenestül.
Én homályos vagyok és áttetsző. Felébredek és nem ébredek fel. Ugyanaz vagyok, és nem vagyok ugyanaz – mint a Schrödinger macskája. A kockacukor vagyok, amit sötét és forró teádba ejtesz. Terepszínű a bőröm, és színváltó: hajnalban csupa remegés és árnyalat, délben felizzik rádióhullámokat lövellve távoli galaxisok felé, este sötétkék, mint a kiömlött tinta. Ha nem találsz, keress a szíved közepén. Esetleg ott vagyok.
A képen Dawn Hough Sebaugh alkotása. Forrás: http://www.ebsqart.com/
:) Schrödinger macskája?
VálaszTörlés:) Mert nem jó, vagy nem érthető, vagy nem ide való?
VálaszTörlésJa, nem. Jó így, csak én eddig sosem nagymacskát képzeltem, hanem egy olyan kis ijedt cirmost. De átképzelem tigrissé a kedvedért. :) :)
Törlés:) Schrödinger tigrise, ez jó.
VálaszTörlés