Ágyadhoz térdelek,
és hallgatom, hogy alszol.
Talán most nem haragszol.
Csak szuszogok veled.
Nem így van. Egyedül
ülök, és verset írok,
iszom, amennyit bírok,
az álom elkerül.
Nem így van, álmodom,
a kezedet fogom,
ne menj el, arra kérlek.
Nem így van. Már elmentél,
de ennyit még üzentél:
"Ne hívj! Nyugi, még élek."
A képen Monique Valdeneige festménye. Forrás: http://www.catsfineart.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése