"Nem, nem! S a lobogók és lámpák dölyfe sem kell,
nem állom már a mord hidak nehéz szemét…"
(Rimbaud/Kardos)
Én már maradok, aki voltam:
egy nyitott szemű álmodó.
Lebegek, mint az a hajó
üresen és elszabadultan.
Nem part, ahová eljutottam,
és célom sincs nekem való,
sodor a kénköves folyó,
kék halak úsznak a nyomomban.
A dolgok kézzelfogható
biztonságát szórakozottan
elhullattam a zöld habokban,
de emlékszem még, mi a jó.
És átmelegít gyilkoló
sugarával a nap legottan.
A kép Constance Larimer festménye. Forrás: http://fineartamerica.com/.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése