Szívem sötét szerelme, városom,
kiégett vázak, éjfekete kocsmák,
a vér virágzik bontott ágyakon,
szegény szemekben villog a gonoszság.
Ha sétálok, a hámló bőrű fák
fehéren néznek, és utánam nyúlnak,
s a szerelemtől nedves éjszakák
emlékeit idézik meg tanúnak,
hogy volt szépség, és volt rekedt öröm:
csak volt a múlt, és nem jön el a holnap.
Az örök jelent neked köszönöm,
s a pohárban lobogó alkoholnak.
S ha fázom éjjel, rólad álmodom,
szívem szerelme, város, városom.
A kép forrása: http://weheartit.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése