Tarka madarak úsznak majd az égen.
Innen tudom, hogy egykettőre végem.
De nem félek. Sósperecet eszem.
Félelmetesen hideg a kezem.
Lehull a hó, és csönd lesz, mint az űrben,
vagy mint mikor a víz alá merültem,
és szétolvadt minden külső zsivaj,
mint piritós forró testén a vaj.
Az emberek megállnak majd az utca sarkán,
s félszeg mosoly lesz egyik-másik arcán.
És finomabb lejtése lesz a szónak,
s a haldoklók halkabban haldokolnak.
A kocsmában kikapcsolják a tévét,
elmulasztják a kormányfő beszédét.
Sötét bort isznak hosszu nevü nők,
s rólam beszélnek egész délelőtt.
Aztán vége. Hazamegyek a hóban.
– Baj van? – Jól vagyok. Immár minden jól van.
A képen Elmira Musztafina festménye. Forrás: http://catsfineart.com
Megjelent a Napút Online-on.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése