egyszer majd szeretném megírni ezeket a nőket
tudod a hajnalban kelőket
ha jobb leszek majd jobb költő és jobb ember
most csak szeretni tudom őket szerelemmel
ahogy jönnek reggel érintik egymás karját
ahogy a kávét megkavarják
ahogy cigizni mennek kiskabátban
ahogy az új nappal szembenéznek bátran
mert tudják ez van mosolyogni kell
ha felszakadnak a sebek és fájdalmasan szakadnak fel
a mosolyotok igen azt kéne megírni egyszer
ahogy szaladtok kialvatlan szemmel
ahogy összefogjátok a hajatok
míg testnedvek és paplanhuzatok
keringenek az alvilági térben
talán eljön majd az idő hogy megértem
a titkot amit nézek de nem látok
hogy teremtetek a végtelen sötétben
egy ágynyi biztonságot
A képen Henri De Toulouse-Lautrec festménye.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése