Ne búcsúzz lágyan, mikor jön az éj


Dylan Thomas (1914–1953)


Ne búcsúzz lágyan, mikor jön az éj,
Égjen a vén, ha véget ér a nap;
Őrjöngj, amikor haldoklik a fény.

Bár tudja a bölcs, hogy jön a sötét,
És szavak villámától nem szakad:
Nem búcsúzik lágyan, ha jön az éj.

Jó ember, az utolsó lüktetés
Tó tükrén játszó tetteket sirat,
Őrjöngj, amikor haldoklik a fény.

Te vad, ki megragadtad üstökén
A napot, s jaj, megütötte szavad:
Ne búcsúzz lágyan, mikor jön az éj.

Komor ember, kinek vaksi szemén
Meteor lobbant végső sugarat,
Őrjöngj, amikor haldoklik a fény.

S apám, te is, a kín kopár hegyén
Átkozd és áldd könnyeiddel fiad.
Ne búcsúzz lágyan, mikor jön az éj.
Őrjöngj, amikor haldoklik a fény.


Do not go gentle into that good night
Dylan Thomas, 1914–1953
Do not go gentle into that good night,
Old age should burn and rave at close of day;
Rage, rage against the dying of the light.
Though wise men at their end know dark is right,
Because their words had forked no lightning they
Do not go gentle into that good night.

Good men, the last wave by, crying how bright
Their frail deeds might have danced in a green bay,
Rage, rage against the dying of the light.

Wild men who caught and sang the sun in flight,
And learn, too late, they grieved it on its way,
Do not go gentle into that good night.

Grave men, near death, who see with blinding sight
Blind eyes could blaze like meteors and be gay,
Rage, rage against the dying of the light.

And you, my father, there on the sad height,
Curse, bless, me now with your fierce tears, I pray.
Do not go gentle into that good night.
Rage, rage against the dying of the light.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések