Csupa ígéret a szavad, csupa málna,
hópihe szállt le a szádra, a szádra.
Kék a szemed, csupa ígéret az is ma, mint csak a tenger,
de nem látom, csak a szavaidat olvasom már kora reggel.
Csak neked köszönöm ma, hogy mig a dolgok éles kései darabolnak,
én azt a percet várhatom, hogy a szádra, öledre hajoljak.
Jaj, a vágy, ez a buta pásztor ide-oda terelget,
ám dehogyis vetem én meg a földi szerelmet,
mert nincs is olyan szép égi öröm, mint amikor a testek
egymásba borulva magány ellen patikaszert keresnek.
De félek is én, ez a labirintus túl bonyolult,
hányszor volt, hogy a hívás tévesnek bizonyult.
Itt van az éj, és álmom kirabolja az álmod,
megálmodtalak, s éppen olyanná kellene válnod.
Jaj, gyere már, valahára kóstolhassam az ajkad!
Jaj, gyere már, ne legyen túl sok ruha rajtad!
Csupa málna a szavad, csupa ígéret,
hópihe száll le a szádra, a szádra: az élet.
A képen Jonelle Summerfield festménye. Forrás: http://jonellesummerfield.blogspot.hu/
Megjelent a Napút Online-on.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése