Fekete harmat, mint a pernye,
hullik a szívre, szájra, fejre.
Hajdina, haj!
Cuppogva lépek vízbe, sárba,
aki engem vár, mindig árva.
Hajdina haj!
Ez az élet simán kegyetlen,
de ne haljunk bele mi ketten!
Hajdina haj!
Ha csúszunk lefelé az árba,
kapaszkodjunk harangvirágba...
Hajdina haj!
A képen Camille Pissarro festménye.
Megjelent a Napút Online-on.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése