a cigaretta és gépolaj szaga
nekem ez volt
valahogy ez volt a haza
a biztonság amelybe görcsösen
kapaszkodom ma is
a lehel úti titokzatos
és mégis otthonos üzem
a kéken lengő füst és a gyufa
meséket idéző illata
a benzines öngyújtó
ahogy bolyhos és puha
kanóca lángot vet a csettintő
mozdulat nyomán
s a füst színű munkásruha
valahogy ez volt a haza
és aztán elült a gyári zaj
már nem érzem a gépolaj
ismerős szagát
csak a cigaretta meg a kátrány
maradt meg ez járja át
a hörgőket az erek keményedő falát
s a magányos reggelek
mikor csak néznek maguk elé és megtöltenek
egy cigarettahüvelyt
ők akik voltak nekem a haza
s tüdejükben minden burjánzó sejt
tiltakozik
s a kopott munkásruha
már nem ismeri a gépolaj szagát
és a várost kémleli két véreres
szem de üres üres üres
A kép forrása: http://dohanymuzeum.hu/
Megjelent a Napút Online-on.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése