Ülünk padon, diványon,
és körbejár egy álom,
pár műanyag pohárban
lobogó sárga láng van.
Belül a nyár szerelme,
belül még hiszünk benne,
de kinn a hó puhán
összegyűlik a fán.
Ez egy emlék, tudod?
Csak eszembe jutott.
Mert jó idézni, látod...
mit is? az ifjúságot...
Mennyi lehettél? Hatvan?
Most bevallom: feladtam,
bár még nem vagyok annyi,
jobb volna abbahagyni.
De ha kérdeznéd bölcsen,
a whiskyt mire töltsem,
ma is mondanám félve:
hát lépjünk ki a télbe,
van jégcsap kinn elég,
a tűzbe kell a jég.
Csak szólnál még, csak egyszer!
Talán felállnék, Mester...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése