Elég volt!

Mert dörömbölnek már az ereidben,
és az undor a torkod fojtogatja,
s hiába nézek föl a forró égre:
gyógyulj meg, édes, gyógyulj meg végre!

És nedveid lázadnak a sötétben,
embertelen – suttogják – embertelen.
S az ikonok sírnak egymásra nézve.
Gyógyulj meg, szívem, gyógyulj meg végre!

És tavak mozdulnak hasadban fájdalommal,
mert elfordítjuk fejünket és köpünk,
és fegyver nő a gyilkosok kezébe.
Gyógyulj meg, drága, gyógyulj meg végre!

Mert elég volt már a meleg lucsokból!
A tompa fájdalomból, az okos semmiből,
s hogy görcsölünk valami vérre várva.
Legyen már vége, végre valahára!

A képen Egon Schiele festménye.