ha öled barna illata...


ha öled barna illata
borul fölém és őszi lombok
sátrában szédülten bolyongok
s ajkadhoz érkezem haza

találni hozzád nem nehéz
esővert szívemben egy ösvényt
csak rám hajoltál ennyi történt
velem maradsz ha messze mész

s távoli tájakról üzensz
mert gőzölgő földemre vágynál
s öledre katicabogár száll
üvegpoharamból a szeszt

kiloccsantom a földanyának
behunyom szemem téged várlak

A képen Chagall litográfiája

Megjegyzések