ha öled barna illata
borul fölém és őszi lombok
sátrában szédülten bolyongok
s ajkadhoz érkezem haza
találni hozzád nem nehéz
esővert szívemben egy ösvényt
csak rám hajoltál ennyi történt
velem maradsz ha messze mész
s távoli tájakról üzensz
mert gőzölgő földemre vágynál
s öledre katicabogár száll
üvegpoharamból a szeszt
kiloccsantom a földanyának
behunyom szemem téged várlak
A képen Chagall litográfiája
Megjegyzések
Megjegyzés küldése