Az ember végül arra ébred
egy szelid hajnalon,
hogy egész áttetsző az élet,
és egyszerű nagyon.
Nyílik az ég. A nap arannyal
diszíti a teret.
És az egyik tetőn egy angyal
rád néz, és integet.
Mert minden szép, a nyílt seb is,
a gonoszok orcája is,
a hivatalos iratok,
a priccseken alvó rabok,
a nyál a kövön, amit a
sötétlő meztelen csiga
húzott maga után, amíg
elvánszorgott a házadig,
a barackon a friss penész,
a folyton félő józan ész,
a bugyid, mikor leveted,
az eső, ahogy elered,
a gyárak betört ablaka,
a telefon: gyere haza,
a csillagos ég, mely fölénk feszül,
a törvény itt a szívünkben belül,
a pióca, a málna,
a kéjgyilkosok álma,
a tigris óriási mancsa,
Krisztus második főparancsa,
a szurkoló, mikor kanos,
s ahogy csöngetett egykor, régen
az a hajnali villamos.
Ha hitvány, látható hatalmak
pusztítnak el kertet és házat,
s karmaikkal tüdőmbe marnak,
megvéd e hajnali varázslat.
A képen sgopalak fotója. Forrás: https://rovingeyephotography.wordpress.com
Megjelent a Napút Online-on.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése