Egy hűvös nyári délután kezem
megfogtad Alsóbélatelepen,
s néztük ketten két külön csöndbe fonva,
ahogy a nap lehull a Balatonba.
Szerettem volna-e egy csókot akkor?
Nem lett semmi. Így múlt el a kamaszkor.
De emlékszem, hogy hogy feszült a blúzod,
s az utcád este aranyfényben úszott.
És mindig szólt valami madrigál,
s én nem tudtam, hogy ott ólálkodik
hátad mögött a türelmes halál.
És belém néztél két sötétlő szemmel --
akkor már régen nem fogtam kezed --,
és kérdezted, mi van a szerelemmel,
s én nem tudtam, hogy mért is kérdezed,
és óvatosan mondtam, hogy egy lány...,
örülök, mondtad, s örültél talán.
Aztán elmentem, két puszi, heló,
s már nem jutott eszembe az a tó,
és ritkán gondoltam a madrigálra,
s a fényben úszó Alkotmány utcára.
-----
Azt mondtad, hívjalak föl egyszer,
tizenöt vagy talán húsz éve...
Marla Biedermann-Jones fotója. Forrás: https://www.facebook.com/izabella.jones.52/media_set?set=a.684503531687310.1073741841.100003830073344
Megjegyzések
Megjegyzés küldése