mostanában mindig beborul az ég
nem tudom hogy érde
nem tudom hogy érdemes-e még
álmodni valami kertet
valami kertet tudod egy padot
érdemes-e nyugtatni a lelked
a szemed körül futó ráncokat
kisimítani még meddig hagyod
én mindig vigasztaló szava
vigasztaló szavakat kerestem
de elszáradt a lunária
a holdviola fürtje a kertben
és késő volt amikor végre
amikor végre észrevettem
mostanában mindig beborul az ég
mostanában elmennek a jók
nem volt ilyen még
ilyen nem volt talán soha
mostanában nagyon sok a
mostanában sok a nekrológ
ha álmodom valami úton
valami úton inkább parton
megyek hozzád és semmit sem hozok
és hajlanak a lassú szélben
utánam hajlanak szelíden
a fehér szirmú aszfodéloszok
A kép forrása: http://www.ceeindia.org/
Megjelent a Napút Online-on.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése