Meghalsz majd te is, és nem marad annyi se...
mindegy, nem ragozom: hát eliramlik a lét.
Nem lesz gúla, amely hirdeti érdemed,
nem mondják nevedet újra meg újra el,
emléktábla se áll majd a kapun, tudós
lábjegyzetbe sem ír rólad, a tetteid
végképp nem vezetik jóra az ifjakat.
Egyszóval feledés lesz a jutalmad. Ez
így lesz jól, ne remegj: semmi se kell, ha a
tested bomlik, elég, porlad a föld alatt.
S lelked... ó, a titok! Emberi értelem
meg nem mondja, milyen messzire távozik.
Még élsz. Most a kezed fogja, ki itt van, és
melléd áll, mosolyog rád a szemöldöke.
Áll ércnél maradóbb műved. Örökre élsz.
A képen Margarita Szikorszkaja festménye. Forrás: http://www.sikorskaia.com/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése