A közösség az asztalon fekszik,
még rándul egyet-egyet.
Vibráló fehér fény
önti el a termet.
Még emlékszel a platánok bölcs
tekintetére. Kell még ötven év,
hogy azt is elfelejtsed.
A közösség az asztalon
fekszik. Nagy szemek
nézik, hideg hatalom
villan az ujjak között.
Jó volna veled
meginni még egy felest.
Ért kalászt morzsolni,
kóstolni mézet, áfonyát,
csillagot. Ez itt egy terem.
A közösség még egyet-egyet
rándul. Nincs semmi baj.
Szedd össze apró dolgaid.
A szíved a tiéd.
És a falé a fal.
A képen Kondor Béla rajza.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése