Csak alig


A történelem levese
még emelgeti a fedőt.
Ne nézd a lányt, hogy éhes-e,
ha semmi nincs, öleld meg őt.

Még felbugyog, sír és pöfög,
aztán csak csendesen remeg.
A piros szemü gyerköcök
csak hallgatnak és fekszenek.

A leves hűl, a szívek hűlnek,
kihűl a lélek hajnalig.
Betonból temetők épülnek.

Nekivágtunk a világűrnek,
és eljutottunk a falig.
De nem félünk már, csak alig.

Kép: Pinterest.

Megjegyzések