mindenki elment hallom ahogy
a fákban csörgedeznek a nedvek
elhagyott óriásdaruk merednek
a parton mindenki elment
anyám sütött egy tepsi tésztát
de senki nincs rá fog száradni
kínálná pedig szeretne adni
de lefekszik inkább ő sincs itthon
most bezzeg járnak a liftek
föl az üres emeletekre
ahol végleg elfeledve
élünk és halunk még mindig
még itthon vagy az ablakban állsz
harangvirág lobog szemedben
mindenki elment de te nem
még álmodjuk hogy él a város
Megjelent a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban (Facebook).
Fotó: Sam Laughlin. Forrás: https://www.archdaily.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése