Undor

Felnőttként én még nem hánytam.
Gyerekkoromban, aztán később
a kamaszélet hullámaitól dobálva
volt néhány nehéz pillanat.
Térdelések a vécé előtt,
a torkot maró erős savak szégyene.
Pedig akkor még nem is ittam.

Mióta felnőttem, nem hánytam.
Van, aki azt mondja, ez baj.
Hogy ez egy ilyen lelki izé,
az elengedés hiánya.
Még ez is lehet.
Meg más is.
Talán semmi különös, csak nem volt rá szükségem.

Legalább negyven éve nem hánytam.
De most szédülök, és hullámzik a gyomrom.
Mert soha még eddig,
mert eddig még soha
ennyi förtelem,
úgy értem, mióta élek,
mert azelőtt persze igen, legyünk tárgyilagosak.
Szóval ami engem illet,
és a hazámat, ahogy én megismertem,
soha még ilyen undort.

A képen Vincent Loisy festménye. Forrás: https://www.artsper.com/