a keleti hajnalban

ezüst fény a vastraverzeken
világosodik lassacskán

elindulunk még nem tudjuk hova
a peronok is olyan végtelenek

és nők jönnek és férfiak
hátukon zsák kezükben kávé

a sötétből kilép a fény
a hangosbemondó érthetetlen szavakat ismétel

a vastagbelek reggeli morgása
elnyomja a mozdonyok zaját

nem tudjuk hova utazunk
végtelen hosszú vonatokon

jegyünk van emlékeink nincsenek
lassan kicsomagoljuk a szendvicseket

A képen Bruno Catalano szobra.