Leonard Cohen emlékére
Még majdnem fiatalok voltunk, amikor találkoztunk
a szálloda salétromos pincéjében. Azt hittem, csak egy kifutó-
fiú vagyok, de felvittél a szobádba, és szárnyaim
nőttek reggelre. A tengert akartam megnézni az erkélyről,
de csak azt a tűzfalat láttam, a szőnyegporolót, a satnya
növényeket. Bent meg a gyűrött lepedőt, a miénket.
Valami olcsó törköly volt nálad mindig,
de azt meséltük egymásnak, hogy calvados.
Hát Isten veled, Mária!
Én most elmegyek, hátha
hív majd valami isten,
a teljesség meg minden.
A szökőkút, a medence
nem nekem van. És neked se.
S ez jól van így
szerintem.
Húsz évig próbálkoztunk a hazugságainkat
eladni valami másnak, merész álmoknak.
Persze én is azt hittem, felvirágoztatjuk a hotelt a képzelt
tengerrel meg a pálmafákkal vagy mikkel.
De észrevetted, hogy esténként egyre gyakrabban felejtek
el imádkozni? Te meg eleve leszartad.
Mária, szerintem te ma is nagyon csinos nő vagy.
Nyáron azért locsold meg az ecetfát az udvaron.
Hát Isten veled, Mária!
Én most elmegyek, hátha
hív majd valami isten,
a teljesség meg minden.
Szökőkút és medence
nekem nem lesz. Neked se.
Minden jó lesz
szerintem.
A kép forrása: https://ligetmuhely.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése