Azt mondtad, menjünk északnak

Azt mondtad, menjünk északnak.
Igen, vegyünk vonatjegyet, és induljunk,
mert ott van szükség ránk. És mi
vonatjegyet vettünk, és elmentünk északra.
Megöleltük a zöld szemű északiakat,
megtanítottuk nekik az ábécét
és a déli borok forró zamatát.
És akkor azt mondtad, ha már ott vagyunk,
vágjuk ki a Szent Erdő harmadát,
és a Szent Fenyők törzseit úsztassuk le délnek,
mert ez hozza majd meg a békét.
És kivágtuk a Szent Erdő harmadát, de
aztán jött a Váratlan Fagy, és késlekedtünk
az úsztatással. Akkor nagyon összeszidtál minket,
hogy nekünk nem számít semmi,
még a déli béke sem. Végül aztán
megérkeztek a rönkök, és megjöttünk
mi is. És megöleltél minket, és azt kérted,
hogy vigyük föl a rönköket a Látó Hegyre,
hogy mindenki lássa, mire voltunk képesek.
És fölvittük a rönköket a Látó Hegyre,
és menet közben elterveztük, hogy virágokkal
fogjuk feldíszíteni őket, és tánccal fogjuk
kérni az isteneket, hogy őrizzék meg a déli békét.
De fönn már várták az anyagot a fűrészgépek
és a munkások, és azonnal elkezdték építeni
az erődítményt. És azt mondtad az elképesztő zajban,
hogy mától kezdve katonák vagyunk,
és ne nagyon álmodozzunk a békéről,
mert heteken belül várható a támadás.
Még csak azt se mondom, hogy nem volt igazad.
De bazmeg, elmondhattad volna,
hogy mit akarsz.