Csak szeretni


Öreg vagyok, a szívem csak egy béka,
brekeg, brekeg, de nem tudja, minek.
Az élet kínnal bélelt maradéka
untat már engem túlélésileg.
A belosztály, a röntgen, az ideg,
a szemészet, a labor, jaj, elég!
Nem érdekel más, én ebben hiszek:
szeretni csak és szeretkezni még.

Teszek-veszek még, szóval dolgozom,
bár vén gépemhez ülni semmi kedvem,
sem izzadni a négyes-hatoson
egy más emberre szabott rossz szerepben.
(Írhattam volna nyilván ezt is szebben,
de az van, hogy a vers se menedék.)
Szakmailag a legfontosabb tervem:
szeretni csak és szeretkezni még.

Hazám az Isten kalapján a vér,
s a feketéllő lyuk a közepében.
Egy szónok furcsa, vad nyelven beszél,
de nem is bánom, hogy már rég nem értem.
Nem érdekel a büszkeség, a szégyen,
a jobb, a bal, az ellensúly, a fék,
egy programom van, és csak egy reményem:
szeretni csak és szeretkezni még.

Téged dicsérlek, Örökkévaló!
Hiszem, hogy az a legfőbb büszkeség,
hogy bármi lesz is, tudom, mi a jó:
szeretni csak és szeretkezni még.

A képen Gustav Klimt festménye.

Megjegyzések