Ugrás a fő tartalomra

Testamentum

Keresés ebben a blogban

huzatos

– november 13, 2014

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

kértem tőled tízet
adtál nekem húszat
felkapod elviszed
a hiányod huzat

A képen Johannes Vermeer festménye.

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések

Mióta megjöttél

Jól vagyok. Tényleg. Nem számítva persze a világállapotot. Hogy mindannyiunkat elborít a nagy szürkület, hogy gagyi diktátorok emelkednek fel, és eladják az álmainkat a használtcikkpiacon, hogy az emberek titkos széfekbe zárják a szívüket, hogy ne okozzon véletlenül galibát az állásinterjún, és aztán elfelejtik a számkombinációt. Meg azt is, hogy hova írták föl. De ezekre a dolgokra nem muszáj gondolni, úgyhogy jól vagyok. Tényleg. Elmúltak azok a hónapok, azok az évek, amikor minden órában az járt a fejemben, hogy elvesztem, és nincs hová mennem, és aztán persze mégis mentem valahová, de mindenütt lágy völgyeket kerestem kétségbeesve, hogy ne maradjak örökre egyedül. És versekkel béleltem ki az ágyamat, és verssorokat sodortam magamnak, amikor lépcsőkön mentem fölfelé, vagy a liftben néztem magam, hogy elszívjak majd egyet-egyet a hideg ellen. És olyan otthonossá tettem a magányt, hogy néha ma is hiányzik, és nem értem, hogy lehetek jól. Pedig jól vagyok. T...

Hangaszál

Ha majd rám írsz és elköszönsz, ne küldj egy sírós szmájlit. Csak röviden, hogy ennyi, kösz. Most búcsúznod kell, mármint. Tudtuk, hogy így lesz, így vagy úgy, nem volt ígéret semmi. És nincs is baj, most már aludj. Ünnep volt veled lenni. (S e versemért ne haragudj: így próbálok szeretni.) A kép forrása: http://cdn-7.electricscotland.com/

egyszer majd szeretném megírni ezeket a nőket

egyszer majd szeretném megírni ezeket a nőket tudod a hajnalban kelőket ha jobb leszek majd jobb költő és jobb ember most csak szeretni tudom őket szerelemmel ahogy jönnek reggel érintik egymás karját ahogy a kávét megkavarják ahogy cigizni mennek kiskabátban ahogy az új nappal szembenéznek bátran mert tudják ez van mosolyogni kell ha felszakadnak a sebek és fájdalmasan szakadnak fel a mosolyotok igen azt kéne megírni egyszer ahogy szaladtok kialvatlan szemmel ahogy összefogjátok a hajatok míg testnedvek és paplanhuzatok keringenek az alvilági térben talán eljön majd az idő hogy megértem a titkot amit nézek de nem látok hogy teremtetek a végtelen sötétben egy ágynyi biztonságot A képen Henri De Toulouse-Lautrec festménye.

Üzemeltető: Blogger