a Szabadság néha eljön hozzám
vonattal jön vagy Oszkárral
kiszáradt torokkal várom ilyenkor
elhozza combjai illatát
és csupa ígéret minden pórusa
hiányzott
a Szabadság szeme kék
mint a szomorúság köntöse
hajnalban kelünk másnap
és kávét főz nekem
hogy ne süketüljek meg a hiányától
aztán elmegy
itt hagyja a gyűrött lepedőt
itt hagyja konkrét emlékét
a hiányából faragott brutális emlékművet
itt hagyja a remény diszharmonikus himnuszát
a hűség súlyos álmait
A képen Modigliani festménye.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése